király
Hungarian
noun
Definitions
- king a male monarch, member of a royal family who is the supreme ruler of his nation
- (chess) king
- (cards) king
Etymology
Derived from Proto-Slavic *korľь (king) derived from Old High German Karl.
Origin
Old High German
Karl
Gloss
Timeline
Distribution of cognates by language
Geogrpahic distribution of cognates
Cognates and derived terms
- Carolus Latin
- Belga Királyság Hungarian
- Skót Királyság Hungarian
- Thaiföldi Királyság Hungarian
- alkirály Hungarian
- alkirályi Hungarian
- alkirályné Hungarian
- alkirálynő Hungarian
- alkirályok Hungarian
- alkirályság Hungarian
- királlyá Hungarian
- királya Hungarian
- királyi Hungarian
- királyibb Hungarian
- királykék Hungarian
- királylepke Hungarian
- királynak Hungarian
- királyné Hungarian
- királynék Hungarian
- királynő Hungarian
- királynője Hungarian
- királynők Hungarian
- királyok Hungarian
- királyság Hungarian
- királyságok Hungarian
- kék Hungarian
- lepke Hungarian
- méhkirálynő Hungarian
- nő Hungarian
- szépségkirálynő Hungarian
- *karilaz, *karlaz Proto-Germanic
- *karlaz Proto-Germanic
- król Polish
- *korľь Proto-Slavic
- král Czech
- kralj Serbo-Croatian
- краљ Serbo-Croatian
- Karl Old High German
- крал Bulgarian
- кралство Bulgarian
- قرال Ottoman Turkish
- крал Macedonian
- kráľ Slovak
- кароль Belarusian
- kralj Slovene
- король Old East Slavic
- kral Upper Sorbian
- krol Old Polish
- krōl Silesian
- krȯ́u̯l Slovincian
- nő
- kék
- lepke
- királyi
- királya
- királyok
- alkirály
- királynő
- királyné
- királlyá
- királynék
- királyibb
- alkirályi
- királynak
- királyság
- királykék
- királynők
- alkirályok
- királynője
- alkirálynő
- alkirályné
- méhkirálynő
- királyságok
- alkirályság
- királylepke
- Skót Királyság
- szépségkirálynő
- Belga Királyság
- Thaiföldi Királyság